látogató számláló

Fejlesztők lapja

Keresés

A tartalomhoz

Főmenü:


Anyák napi versek 1.

Ünnepek > Anyák napi műsorok

Versek Anyák napi műsorhoz óvodásoknak, kisiskolásoknak

Cser Gábor: Anyuka

Sok - sok ezer csillag ragyog,
s én bizonytalan vagyok,
melyikük a legfényesebb?

Sok sugara van a Napnak,
színarany melegből vannak,
melyikük a legmelegebb?

Óceán millió cseppje!
A fejemet töröm egyre,
melyikük a legeslegszebb?

A rét százezer virágja!
Melyikük a rét királya?
Melyik szál a legszínesebb?

Csillag, csepp, napsugár, virág
vagy akár az egész világ….
Anyukám a legkedvesebb!


Fecske Csaba: Hol voltam?

Hol voltam, mikor még
nem voltam?
Előletek jól
elbújtam.
Pici búzamag,
az voltam,
ezüstcsillag egy
álomban.
Mi minden voltam
helyettem,
mielőtt meg nem
születtem!


Bertók László :Reggel, mikor kihunyom
a szemem

Reggel, mikor kihunyom a szemem,
még kisfiú vagyok, de nőttem,
akkor a napot az égre teszem,
hogy aki akar, fölébredjen.

Délben, mikor én leszek a nagyobb,
sok-sok palacsintát eszem meg,
és mindenkinek én világítok,
de akkor is téged szeretlek.

Este, mikor behunyom a napot,
ne oltsd el a villanyt, ne
menj ki,
én a világ szemefénye vagyok,
sötétben nem látok aludni.


Öcsi vagy hugi
Repül a gólya,
teli a motyója,
betartja a szavát,
hozza már a babát,
Mert hát megígérte,
hogy elmegy érte.
Anyu nagyon várja,
karjait kitárja
baba belerepül,
S minden kiderül,
mert ez titok ugyi,
öcsi lesz vagy hugi.


Amikor majd nagy leszek…

Amikor majd nagy leszek,
Egy szép országot veszek,
én leszek ott a király,
anyukám a királylány.

Hintaszékbe ültetem,
és naphosszat lengetem,
ahogy engem ringatott,
mikor bölcsőbe rakott.

Ha a hintát megunja,
és a szemét behunyja
elmesélem őneki,
száz királyfi kéreti.

De senkinek ne higgyen,
inkább csak enyém legyen,
neki adom, ha marad,
fele birodalmamat.

Dal: Este jó!


Donászy Magda: Édesanyámnak

Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.
Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki a virág.
Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
világ.

Weöres Sándor: Szunnyadj kisbaba

Szunnyadj kisbaba,
őriz halk szoba,
Zsongó éjszaka,
csillagfény.

Nagy a menny
ablaka,
süt a hold éjszaka,
Letekint egymaga:
"Aludjál,
kisbaba!"

Hold jár egymaga,
rád hull fátyola,
álmodj, kisbaba,
tündérkém


Aranysuhanású
,Napot,
folyók
kék arcát,
egeket,
néked adom
a távoli hegyeket,
erdőt,
mezőt
a tavasz
minden ágát,
csillagok
legszebb virágát!

Veres Csilla: Néked álmodom anyu

Néked álmodom anyu
a napnak sugarát,
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Néked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.

Elhozom néked anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőkről
az édes illatot.

Elhozok én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom néked
az egész világot.

Nagymamáknak


Gyerekek! Gyerekek!
Mi van ma veletek?
Nem maszatos senki,
Csendben van mindenki,
Szemetet sem hagytok,
Oly rendesek vagytok.
Látjátok nagymamák?
Milyen jó unokák.
Ünneplőben vannak,
Verseket szavalnak,
Minden nagymamának
Forró csókot adnak.


A nagymama

A nagymama reszketeg,
De fogja a kezedet,
S elvezet a gondon át
minden félős unokát.

A nagymama lába fáj,
mégis veled szaladgál,
versenyt fut az idővel,
majd megtudod idővel.

A nagymama elringat,
simogat és puszilgat,
hallgasd meg, hogy mit mesél,
s az ő álma te legyél.


Fuvola - dallamos
emberi angyalos
kinyílt szeretet.

Csöngettyűs öröm
Virágzó - gyönyörű
békesség veled.

Gyurkovics Tibor: MESE
Azt mondja anya, a szőlőnek
föl kell nőni karó nélkül,
azt mondja anya, a szülőnek
meg kell élni gyerek nélkül.
Én azt mondom, az eresznek
nem lehet folynia eső nélkül,
azt mondom, hogy a gyereknek
nem lehet élni szülő nélkül.

Vallomás

És néha mégis jó, hogy anya van,
és néha jó, hogy apa hazajön,
megérkezik, mint reszkető diák,
megérkezik, mint szemembe a könny.


Anyám-apám szerelme

Anyámnak szép írása volt,
akár a menüett,
úgy kanyarította alá
a kecses betűket,
keringtek és lebegtek és
perdültek, mint a tánc,
apámra kacskaringatón
fonódott így a lánc.
Anyám azt mondta: nem jöhet,
mert fél, nem szereti,
apám azt írta: mindenét
fölajánlja neki.
Anyám azt írta: nem lehet,
apám azt, hogy muszáj,
és röpködtek a levelek
és suttogott a száj.
Anyám mindig ellenkezett,
azt írta, hogy: ne, ne!
apám a levelek között
csak fuldokolt: te, te!
Forogtak, lengtek a betűk,
Kulcsoltak, mint a lánc,
És így lett egyre szabadabb
És szédítőbb a tánc...


Devecseri Gábor: Anyák napján, Édesanyám

Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy azután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.
Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek szemedben...
Én ezért most, mondd, mit tettem?
Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk.

Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból:
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!

Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozok tenyeremben,
patak csobog énekemben.
Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban az aranyhalak.

Jankovich Ferenc: Anyák napján

Egy fényes kismadár
torkát megnyitotta.
Halljátok, így dalol
a kis madár torka:
Nap támadt az égen
kékellő magasban,
fény suhog az ágon,
tavasz van, tavasz van.
Kicsiny bimbóikat
pólyálgatják a fák,
ringatják, dajkálják,
mint jó édesanyák.
Ti is, mint tavasszal
bimbóikat a fák,
úgy ringattok minket,
kedves édesanyák.
A mi életünket
munkálja a szíved,
mint égen a Nap
a szép kikeletet.
Köszönjük a tavaszt,
mit tőletek kaptunk,
ne haragudjatok
hogyha rosszalkodtunk.
Kedves Édesanyák,
ígérjük, hogy nyárra
tiszta ötöst hozunk
a bizonyítványba.
Tanulunk, mert tudom:
ki mint vet, úgy arat -
munkálja a tavasz
a jövendő nyarat.
Egy csokor színes szó,
mint egy csokor virág:
fogadjátok tőlünk
kedves Édesanyák!

Fazekas Anna: Köszöntő

Hajnaltájban Napra vártam,
Hűs harmatban térdig jártam.
Szellő szárnyát bontogatta,
Szöghajamat felborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
Harmatcseppet szedegettem,
Pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcsem beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
Édesanyám mellé bújtam,
Egy szó sem jött a nyelvemre,
Könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
Kicsi lányát ölbevette
Sűrű könnyem lecsókolta,
Szelíd szóval lágyan mondta:
"Be szép verset mondtál lelkem!
Be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját,
Ünnepeltük anyáknapját!

Serkenj fel, kegyes nép

Serkenj fel, kegyes nép,
Mosolyog az hajnal,
Arany szál tollakkal
Repdes, mint egy angyal.
Ingó bingó zöld fűszál
Szépen felöltöztik,
Liliom, rózsával,
Meg is törülközik.
Amennyi fűszál van
A tarka mezőbe
Annyi áldás szálljon
Jó anyánk fejére.


MENTOVICS ÉVA: ELMESÉLEM, HOGY SZERETLEK

Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.

Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
- bármi rosszat tettem.

Oly sok éjjel virrasztottál,
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.

Beszédre is tanítottál.
Szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
Édes, drága jó anyácskám
úgy szeretlek téged.











Cég neve: Fejlesztők lapja
Nyilvántartási szám: 25367089
Adószám: 74951895123
Székhely: 6300 Kalocsa, Bajnok u. 10.
Telefon: 06-70-4569841
e-mail: fejlesztoklapja@freemail.hu







Az édesanya
Takács Irén

Ha beteg vagy, fáradt,
És ha gyötör a bánat,
Betakar, vigasztal,
Megveti az ágyad.
Szeresd ezért nagyon
Az édesanyádat!
Sokszor bizony rossz vagy,
Talán nem is láttad
Mikor a két szemén
Könnyek vontak fátylat.
Tiszteld ezért nagyon
Az édesanyádat!
Ő mindig gondol rád,
Megvarrja a ruhád,
Egész nap dolgozik,
Késő estig fárad.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!
Gondolj mindig arra,
Hogy a legdrágábbat
Addig kell szeretni,
Míg melletted állhat.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!

Szeresd édesanyádat

Ő az, aki halkan
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel.



Édesanyám szeme

Olyan a te szemed,
Mint a nap az égen,
Őrködve kíséri
Minden kis lépésem.
Ragyogó sugarat
Szór minden utamra -
Őrködő szemedet
Felhő ne takarja.
Jóságos két szemed
Őrizőm, oltalmam:
Mint a fényes csillag
Mindig úgy csüng rajtam.
Jóságos két szemed
Könnyet ne hullasson,
Mint a fényes csillag
Mindig mosolyogjon.


Édes jó anyám

Elnézem a fecskét
Fiát, hogy eteti,
Hogy betakargatja,
Hogy gondját viseli.
Te is igy viseled
Gondomat jó anyám!
A lábad nyomát is
Hát hogyne áldanám.

Névnapi köszöntő

Forró dobogását
Halod-e szívemnek?
Minden dobbanása
Azt mondja: szeretlek.
Szeretlek szívemnek
Tiszta szent lángjával
Igaz szeretettel,
Gyermeki hálával.
Drága neved napján
Ím, elődbe állok…
A legjobb anyának
Minden jót kívánok.
Reggeltől napestig
Fáradozol értünk,
Erős két karoddal
Óvod a mi éltünk.
Áldja meg az Isten
Ki minket így szeret!
Áldja meg az Isten
Minden lépésedet!


Édesanyám
Nagy Ferenc


Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sír az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gögicsél, mintha volna szárnya.
amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám


Osváth Erzsébet: Ha itthon vagy…

Ha itthon vagy,
olyan jó nekem.
Szobánk is megszépül
hirtelen.
Vidám lesz minden:
a cserép virág,
a képeskönyvek
és Mica cicánk.
Tudom, nem lehetsz
mindig velem.
Hazavárlak mégis
szüntelen -
hangod hallani,
játszani veled,
megsimogatni
fáradt, szép kezed.

Ég a gyertya ég…

Ég a gyertya ég
el ne aludjék
szívünkből a szeretet
ki ne aludjék.
Ég a gyertya ég
el ne aludjék,
Édesanyám köszöntelek
Éljél soká még!

Weöres Sándor: Fűzértánc

Fűzzünk lombot szép füzérbe,
rakjunk rózsát közepébe:
Kész van már a szép füzér,
rózsa díszlik közepén.
Jó pajtások sorba álljunk,
tarka füzértáncot járjunk,
aki velünk táncot ját,
röppen, mint a kismadár!
Füzért fűzzünk egyet, százat,
így köszöntsük jó anyánkat,
énekszóra táncolunk,
néki zengjen szép dalunk.
Rózsadíszes lombfüzérre
süssön a nap tiszta fénye,
aranysárga napvilág,
homlokunkon boldogság.

Köszöntő

Már megjöttünk ez helyre,
anyák köszöntésére,
anyám, légy reménységben,
köszöntelek egészségben.
Gyöngyharmatos hajnalba
kivirult a hajnalka,
szép kivirult hajnalkák,
köszöntsétek jó anyát.
Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:
annyi áldás szálljon rád.
Ahány csepp a tengerben,
annyi hála szívünkben,
gyermekeid hő szavát
hallgasd meg ma jó anyánk.



Anyák napi köszöntő

Májusi vasárnap
illatos reggele,
drága jó anyukám
virágos ünnepe.
Ez a kis ajándék
beszéljen helyettem,
melyet kis kezemmel
magam készítettem.
Azt kívánom, mindig
legyél boldog, vidám,
arcodról a mosoly
tündököljön reám.
Odafutok hozzád,
szorosan ölellek.
Anya, ugye tudod,
mennyire szeretlek?



Donászi Magda: Anyák napja van ma

Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.
Csóka mama szívdobogva
Kergette őket,
de nem látták sem a nyuszik
Sem a fürge őzek.
Jönnek! Szólt a kakukk,
Ki a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot.
Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja.

Kőhalmi Erzsébet: Még a nap is…

Még a nap is szebben süt,
mert anyák napja van ma,
sok madár is fenn az ágon
folyton ezt csipogja:
Kezemben egy virágcsokor,
mit is mondjak néked?
Elmondom hát újból, újból,
hogy szeretlek téged!
Mesélj, hogy örültél,
mikor megszülettem?
Mesélj, hogy aggódtál,
mikor beteg lettem?
Azóta megnőttem,
ugye, édesanya?
Mégis beleférek
ölelő karodba!

Ámon Ágnes: Anyák napjára

Ébresztem a napot,
Hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett
Arany fénye lengjen.
Ébresztem a kertet,
Minden fának ágát,
Bontsa ki érette,
Legszebbik virágát!
Ébresztem a rigót,
S a vidám cinegét,
Dalolja mindegyik
Legújabb énekét.
Ébresztem a szívem,
Forróbban dobogjon,
Az én édesanyám
Mindig mosolyogjon.

Veres Csilla: Néked álmodom anyu


Néked álmodom anyu
a napnak sugarát,
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.
Néked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.
Elhozom néked anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőkről
az édes illatot.
Elhozok én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom néked
az egész világot.

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

László Gyula: Édesanyám

Odakünn már tavasz készül,
de még csípős, friss a szél,
kályha mellett a zsámolyon
édesanyám üldögél.
Üldögélget, bóbiskolgat,
sokat fáradt, dolgozott,
ölében még a kabátom,
amint imént foltozott.
Oly jó lenne ölbe kapni,
ágyba vinni gyöngéden,
szép mesével altatgatni,
ahogy ő tette régen.
Haja közt az ezüst fürtöt
meg-megsimogatni,
homlokára szeretettel
gyermekcsókot adni.
Jaj, de mikor moccani se
merek most, csak várom,
mikor foszlik le szeméről
az odaröppent álom.
Súgom, búgom, fuvolázom,
édesanyám, lelkem.
Minden kicsi hangocska
muzsikálgat bennem.
De ha messzi délen élnék,
észak táját járnám,
édesanyám a nevedet
épp így muzsikálnám.
Mondja ezt a szót a gyermek
bármiféle nyelven,
minden nemzet szótárában
ez hangzik legszebben.

Mándy Stefánia: Anyának szóló

Almafa, körtefa,
csipkefa, hárs -
este is, reggel is
mind haza
vársz.
Ha közel, ha messze,
ahol csak járok,
világok végibül
hozzád találok.
Hó rebben, vad fagyok
zeng a vihar -
egy gondod: hol vagyok?
nem ér-e baj?
Árván ha kint állok
tél közepén,
tenéked kiáltok,
üzenek én.
Tűz a nap, forróság,
árnyad terül,
tiédnél jobb jóság
sose
kerül
Nem látom, hol vagyok
merre az út?
Akinek hold ragyog
mind hazajut.
Ébresztőm, altatóm,
ringattató,
tűnt dalod hallgatom,
most lennék
jó.
Kisgyerek, nagy gyerek,
ott legyek nálad,
ha bú ér, ha öröm,
csak haza várlak!


Bemutatkozás | Fejlesztő játékok | Szemléltetés | Fejl. feladatok | Ünnepek | Szállítás | Kapcsolat | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe