látogató számláló

Fejlesztők lapja

Keresés

A tartalomhoz

Főmenü:


Tizenketten a postakocsin

Egyéb > Karácsonyi műsorok

Andersen: Tizenketten a postakocsin
/Karácsonyi műsor forgatókönyve óvodásoknak, kisiskolásoknak/

1.
Andersen: Tizenketten a postakocsin című mese előadása

I. mesélő: Csikorgott a fagy, szélcsend volt, a tiszta ég csupa csillag. - Bumm! - ágyúlövés köszöntötte az új esztendőt; szilveszter éjszakája volt, és tizenkettőt kongattak a toronyban. Tra-ra! Tra-ra! - zengett a kürt. Jókora postakocsi állt meg a városkapu előtt. Tizenkét utasa volt, többen nem is fértek volna el benne.
Mulatozók: Éljen! Éljen!
I. mesélő: - hangzott ki a vidám köszöntő a házakból, ahol teli poharak csendültek össze az új esztendő tiszteletére.
Járókelők: Boldog új esztendőt! Jó szerencsét, egészséget, takaros kis feleséget! Baj, bosszúság elkerüljön az új esztendőben!
I. mesélő: kívántak egymásnak szerencsét az emberek. Rázták egymás kezét,
összekoccantották poharukat, hogy csak úgy csengett. Javában folyt az ünnepi
vigasság, amikor a postakocsi tizenkét utasával megállt a város kapuja előtt.
Ugyan kiket hozhatott? Az utasoknak rendben volt az útlevelük, málhával
érkeztek, még ajándékot is hoztak nekem, neked, mindenkinek a városban. Kik
lehetnek, s mit hoztak nekünk?
II. mesélő: Az első legény prémes bekecset, prémmel bélelt csizmát viselt. Így szólt:
Január: Az vagyok, akiben annyian reménykednek. Látogass meg holnap, újévi ajándékot kapsz tőlem. Rézpénzt meg ezüstpénzt hajigálok az emberek közé, bálokat rendezek, harmincegy bált, ennyi éjszaka áll rendelkezésemre. A hajóim jég közé fagytak, de a szobámban jó meleg van: Kalmár vagyok. Január a nevem.
II. mesélő: Nyomban utána a második utas szökkent le nagy vidáman a postakocsi hágcsóján, álarcosbálok, komédiák, táncos mulatságok fő-fő mestere. Nem volt nála egyéb, csak egy nagy hordó.
Február: Ebből a hordóból ugranak majd ki farsangkor a jókedv ördögei! Az egész családból az én időmet szabták a legrövidebbre. Csak huszonnyolc napom van. Talán megtoldják még egy nappal, de az se sokkal több. Éljen a vígság! Karnevál hercege vagyok. Február a nevem.
II. mesélő: Előbukkant a harmadik utas is. Ösztövér legény volt. Ínséges formájú, mint a böjt maga.
Március: Időjóslással foglalkozom, s az bizony nem valami zsíros hivatal. Nincs rajtam egyéb dísz, csak egy kis ibolyacsokor a gomblyukamban; de nagyon apró ibolyákból.
Április: Március, hopp!
II. mesélő: kiáltott rá a negyedik, aki nyomban utána lépett ki a kocsiból, és meglökte az előtte állót
Április: Ugorj be az őr szobájába, jó italt főztek ott, érzem a szagát!
II. mesélő: de ez a negyedik csak lódított, áprilist akart járatni a társával. Bolondos legénynek látszott, olyannak, akinek több az ünnepnapja a munkás napjánál.
Április: Ahogy a kedvem tartja, eső esik, vagy nap süt. Sír az egyik szemem, nevet a másik, ezt csinálják utánam! Tavaszi lakkcipőben, de téli kesztyűben megyek sétálni vasárnap.

II. mesélő: Nyomában egy hajadon libbent le a kocsiról.
Május: Május vagyok! Bükkfalevél színű selyemruhát viselek, virágkoszorút a hajamban.
II. mesélő: Énekelt is, de nem a színházban, hanem kinn a zöld erdőben, a maga
gyönyörűségére.
Járókelők: Most jön a menyecske!
III. mesélő: kiáltották, s lesegítették az ifjú Június asszonyt a kocsiról. Szép, sudár teremtés volt, rátarti és fürge mozgású.
Június: Munkára tanítom az álomszuszékokat. De lakomát is adok, méghozzá az esztendő leghosszabbik napján.
III. mesélő: Különben sohasem utazott egyedül: mindenüvé elkísérte öccse, a Július.
Július: Piros arcú legény vagyok, szalmakalapot viselek. A nagy melegben csak
fürdősapkát és úszónadrágot hordok magamnál.
III. mesélő: Aztán az anyja következett, Augusztus asszonyság. Ez aztán ügyes asszony volt!. Széles szoknyájában szaporán jött-ment, csak úgy égett a kezében a munka.
Augusztus: Arcod verítékével szerzed a te kenyeredet! De az aratóünnepen aztán nem sajnálom a jókedvet a munkásembertől.
III. mesélő: Utána egy férfi lépett ki a kocsiból, festőféle volt, a színek mestere:
Szeptember.
Szeptember: Ha akarom, vörösre, aranyosra, barnára festek minden zöld levelet. Ráérős időmben mustot erjesztek, mert ehhez is értek. Egy festékesdoboz meg egy nagy ecset minden útipoggyászom.
III. mesélő: Földesúr formájú bátyja követte a sorban; most is a szántás-vetés járt az eszében, egyre azon törte a fejét; elvetett-e mindent idejében. De a vadászat örömeiről se feledkezett meg.
Október: Temérdek a dolgom, sok a munka a földeken, de a vadászfegyverem is viselem.
IV. mesélő: Egyre csak a földről beszélt, de alig lehetett érteni a szavát bátyja hangos prüszkölésétől meg krákogásától. Olyan náthás volt ez a szegény November, hogy lepedőt használt zsebkendőnek.
November: Majd csak kigyógyulok a meghűlésből, ha minden munkát befejeztem a földeken. Utána fakorcsolyákat készítek a fatelepemen.
IV. mesélő: Utolsónak az öreg December anyóka kászálódott le a kocsiról. Parazsas fazekat hozott a kezében, mégis didergett. Másik kezében virágcserép: egy zsenge kis fenyő zöldellt benne.
December: Ezt mindenüvé magammal viszem. Ápolom, gondozom, hogy karácsonyig nagyra nőjön, és színes gyertyácskák, aranyalmák, bábuk teremjenek az ágain. Akkor alája ülök magam is, előveszem a meséskönyvemet, és mesélek belőle a gyerekeknek.
Városkapitány: Ezt a tizenkettőt bocsátjuk be a kapun. Lépjenek be sorra, egymás után! Az útlevelük itt marad, egy-egy hónapig érvényes mindegyik.
IV. mesélő: ... és a postakocsi ment tovább. Majd jövő ilyenkor elmondom, mit hozott nekem a tizenkét utas; nekem, neked, mindnyájunknak. Most még nem tudom, s azt hiszem, nem tudják ők maguk sem, mert különös időket élünk.

Bemutatkozás | Fejlesztő játékok | Szemléltetés | Népi fajátékok | Népi játszóház | Egyéb | Kapcsolat | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe