látogató számláló

Fejlesztők lapja

Keresés

A tartalomhoz

Főmenü:


Versek óvodásoknak 2.

Egyéb > Ünnepek > Ballagás

Donászy Magda: Búcsúznak a kicsik

Hatévesek búcsúzkodnak,
iskolába mennek holnap.

Miénk lesz a mese sarok,
iskolások szép jónapot!



Kovács Barbara: Fontos dolgok

Mindenféle fontos dolgok jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája?
Ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél az udvaron esernyő?
van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segit a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét, megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?
A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit, nagyon megbüntet?
Ott is lesz szülinap, meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában, úgy szeretném tudni?
Legjobb volna mégis mindig itt maradni!


Tóth Juli : Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!


Raggamby András: Búcsúzás




Édes tanár néni
El kell mostan válnunk!
Egy-két nap és már nem ide,
Más osztályba járunk!


Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet,
Nem feledjük a sok kedves
Iskolás emléket.


Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradságos
Áldozatot hoztak...


Gazdag Erzsi: Vers az óvodáról

Olyan ez az óvoda,
mint egy mese -palota
csupa dal, csupa vers
csupa játék.

Énekel itt valahány
kicsi fiú, kicsi lány.
Ha lehetne még,
én is ide járnék.
Óvónéni úgy szeretne,
anyám helyett anyám lenne.
Sose sírnék, sose rínék,
Egész nap csak énekelnék.


Kovács Babara: Dadus néni , dadus néni

Dadus néni , dadus néni
de kár , hogy már el kell menni!
etetgettél , öltöztettél ,
babusgattál, nevelgettél.

A cipőnket megkötötted
az orrunkat törölgetted ,
a ruhánkat hajtogattad ,
fésülgetted a hajunkat.

Tanítottál söprögetni ,
teríteni , ágyat vetni.
kezet mosni , arcot mosni
öltözőben rendet rakni.

Hogyha sírtunk , vigasztaltál
rosszak voltunk , jól megszidtál
tanítottál szépen kérni ,
amit kaptunk , megköszönni.

Mi most megköszönjük néked ,
háromévi kedvességed,
türelmedet , szereteted,
sose feledjük nevedet!



Óvónénit köszöntjük...


Óvónénit köszöntjük,
sok esztendőt érjen.
mint nagyapó , nagyanyó
oly sokáig éljen.

Szépen szólni , köszönni
megtanít bennünket
minden jóval megtömi
gömbölyű fejünket.

Fáradtságért , munkáért
mit adjunk cserébe ?
maradjunk jó gyermekek
szíve örömére.


Óvónéni várt énreám...


Óvónéni várt énreám,
mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz,
bizony nem megy oly könnyen!
Mikor sírtam ki volt velem?
Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra,
mintha édesanyám volna?
Nem várt érte köszönetet,
egész szívét adta nekem!
Elfeledni nem is tudom,
hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor,
míg a táskát cipelem!
Tudom vége a játéknak,
már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok,
két karja majd visszavár!



Weöres Sándor: Kezdődik az iskola

Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.

Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.

Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.

Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.

Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.

Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.

Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.


Gyurkovics Tibor: Iskola-nyitogató


Iskola, iskola,
ki a csoda
jár oda?
A takács, a kovács,
a kômuves meg az ács,
a kardjával odajár
kese lovon a huszár!

Itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
mennyi szálat fon a pók.
Itt tanulta meg az í-t,
hogy a rózsa kivirít,
hogyan írja le az ú-t,
s a Dunántúl csupa púp,
pörögtek az ô-k, az u-k,
mint a fényes köszöruk.

Itt kezdte a hóember,
jaj, de szép a december!
itt sütötte meg a pék
a legelsô kenyerét,
itt tanulta meg a csôsz,
mikor sárgul meg az ôsz,
minden ember itt tanulta
meg, hogy mennyit ér a
munka,
é-t is, b-t is, c-t is,
itt tanulok én is!

Kinyújtom a kezemet,
ha ugyan elérem
a kilincset s bemegyek
pirosan, fehéren,
körülöttem karikában
kürtös-fürtös kobakok,
itt tanult meg a halász is
készíteni csónakot,
itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
hogyan kötik a csomót,
meg a d-t, meg a t-t,
emberek becsületét!


Szalai Borbála: Csacsi

Nőtt a csacsi, növekedett,
nagy csacsivá cseperedett.
Azt mondta az anyukája:
"Beiratlak iskolába!
Tanulj fiam, okosodjál,
lusta szamár ne maradjál!"
- Így került az első b'-be,
csacsi család csemetéje.
Vettek neki könyvet, irkát,
kalamárist, tollat, tintát.
Táskát is, egy szép nagyot,
abba mindent berakott.
Reggelenként útnak eredt,
a nagyfülű csacsigyerek.
Sietett, hogy idejében
ott legyen az első b'-ben.
Gondtalanul nyargalászva
ment mindig az iskolába.
Hátán vitte tudományát,
a hatalmas teli táskát...
Mert a csacsi úgy gondolta,
a tudományt abban hordja.
Teltek, múltak napok, hetek,
a sok kicsi elsős gyerek
az abc-t megtanulta,
már az egyszer-egyet fújta.
A csacsi meg minden este
a könyvét feje alá tette!
Azt hitte, a tudománya
így vándorol buksijába.
Tanulni biz' nem volt kedve,
sose tudta, mi a lecke!
Ült, csak ült a szamárpadban,
kalimpált a füle nagyban...
Csacsi család fiacskája
az első b'-t ötször járta.
Tudomány rá így sem ragadt,
bizony, jó nagy szamár maradt!



Csiling-giling, irka, tábla

Csiling-giling, irka, tábla
Fiúk, lányok, iskolába!
Csiling-giling, ébredjetek!
Iskolába siessetek!
Csiling-giling, irka, tábla,
Gyertek, gyertek iskolába!



Hívogat az iskola

Hívogat az iskola
Kapuját kitárja
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába.


Jó barátunk lesz a könyv
És a falitábla
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába!
Számolunk és olvasunk
Vidám nóta járja.
Kispajtásom, gyere hát
Menjünk iskolába.



Jancsik Pál: Közönségköszöntő

Kicsinek meg nagynak e mai nap ünnep.
Szeretettel köszöntjük most, kik itt egybegyűltek.
Kedves közönségünk, kis figyelmet kérünk,
Míg sorjában szerepünkkel elétek kilépünk.

Hisz a kedvetekért tanultuk a verset,
Hadd mondhassa minden szülő: "Ügyes ez a gyermek..."
Türelmeteknek is megtérül az ára:
Víg gyermekké váltok ti is egy-két órácskára.


Kovács Barbara: Sokan mondogatják

Sokan mondogatják: - Megnőtt ez a gyerek!
Bizony megnőttem, iskolás leszek!
Nem tudom...ennek most örülnöm kéne?
Biztosan. De én nem örülök mégse!

Nem szeretném itt hagyni az óvodát soha,
Nem tudom milyen is lesz az az iskola !?
Barátaim közül is sokan itt maradnak,
Az iskolában idegen gyerekek fogadnak.

És új nénik, új bácsik - tanárok azt hiszem,-
Jobb volna az óvónénit magammal vinnem...
Vagy, ami még jobb, tudom a megoldást:
Ide hozom az oviba az egész iskolát!



Kovács Barbara: Nem tudom mit mondjak én most neked

Nem tudom mit mondjak én most neked,
Hadd fogjam meg gyorsan a két kezed,
Mondani nem tudok semmit neked,
Hadd fogjam sokáig a két kezed.


Kovács Barbara: Most valami...

Most valami olyat kéne mondanom,
Amit még soha sem mondtam:
Hiszen eddig mindig csak óvodás voltam.
Ősztől pedig már iskolás leszek,
Illene, hogy ettől okosabb is legyek.
Mégsem jut eszembe semmi bölcs dolog,
Csak az: de jó, hogy még óvodás vagyok!



Tóth Juli: Óvodások búcsúzója


Énekszótól hangos
a mi, kedves óvodánk.
Kis polcokról minden játék,
kíváncsian néz le ránk.

Növekedtünk, okosodtunk,
s ez a pár év elszaladt.
Tarka csokorral kezünkben:
már csak a búcsúzás maradt.

Mese, játék nem jön velünk,
itt hagyjuk az óvodát,
De elvisszük a szívünkben,
Óvónéni mosolyát.



Kovács Barbara: Ballagó induló

Elmegyünk, elmegyünk, szervusztok, barátok.
Talán vissza se jövünk, de gondolunk majd rátok.
Itt hagyunk, itt hagyunk téged, kedves óvoda,
Ígérjük, ígérjük, hogy nem felejtjük el soha.
Jó volt itt, jó volt itt, három évig játszani,
Most megyünk, most megyünk az iskolába tanulni.
Kis szívünk visszahúz ide hozzád, óvoda,
Mégis inkább elmegyünk, a viszontlátásra!


Lászlóffy Aladár: Ha én...

Ha én kisiskolás leszek
télen, nyáron korán kelek,
táskám rendben, cipőm tiszta,
nem fordulok azért vissza.
Beérek az iskolába
tágranyitott ajtajába,
beülök a padba szépen,
el nem kések egész héten.
Bár vannak vagy huszonheten
a betűket megszeretem,
a leckémet tiszta lapra
elkészítem napról napra
Ha én kisiskolás leszek,
csoroghatnak az ereszek,
hullhat a hó a sapkámra,
én megyek az iskolába.


Főoldal | Fejlesztő játékok | Szemléltetés | Népi játékok | Népi játszóház | Egyéb | Adatok | Oldaltérkép


Almenü:


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe