Fejlesztők lapja

Március 15-i műsor /forgatókönyv/

A sötét lobogó

Színdarab a március 15-i ünnepi műsorhoz - Forgatókönyv -

Írta: Németh Péter

Szereplők:
Petőfi Sándor
Szendrey Júlia
Szendrey Mária
Öreg
Lelkes Ádám
Jókai Mór
Vasvári Pál
Fiatal
Járókelő 1.
Járókelő 2.
Járókelő 3.
Katona
Versmondó
Katonák


Bevezetés: (versmondó a színen: Vörösmarty M.: Előszó , részletek)


Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordult a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.


1. jelenet



Petőfi: - Tüzesen süt le az őszi nap sugára, az ég tetejéről a nép fiára,
Felesleges dolog sütnie oly nagyon, Petőfinek így is nagy
melege vagyon...
(iszik, törülgeti a homlokát)

- Adjon Isten Bátyám!
Öreg: - Neked is fiam! Több komolyságot!
Petőfi: - Hát már az is baj, ha az embernek jókedve van?
Öreg: - Az úrfi biztosan komédiás. Magának az egész élet kacagás és nevetés. Mi szegények ritkán kacagunk.
Petőfi: - Tudom, hogy ilyen a szegények élete. Jajgatás és kacagás. És a halál végül azt mondja csitt.
De most engedje meg, hogy ne szomorkodjam Bátyám,
hiszen olyan sokat vártam már a boldogságra. Most
nősültem és feleségem vár rám a koltói
kastélyban.
Öreg: - Hát akkor siessen és legyen boldog, mert csak a mai napot kaptuk ajándékba. Nézze azokat a hegyeket! Itt még süt a nap, de ott már hó van. Na az ég áldja úrfi!
Petőfi: - Az ég áldja öregember!
(Az öreg kiballag, és Petőfi elgondolkodik egy pillanatra és továbbhalad



2. jelenet: Koltói kastély - Találkozás Júliával

Szendrey Júlia: - De jó, hogy megérkeztél Sándorom, már nagyon hiányoztál! Képzeld már tegnap megérkeztünk ide Koltóra a családi hintónkkal.
Petőfi: - Hintóval, mint a hercegkisasszonyok!
Júlia: - Jól van már, te világ szegénye, menjünk inkább sétálni!
- Sétálnak, és leülnek egy fa alá, Petőfi verset kezd írogatni .
Zene:
Júlia: - Mit csinálsz, verset írsz?
(bele akar nézni a papírba)
Petőfi: - Ne csináld, még nincsen kész!
Júlia: - Na hadd nézzem! Elveszi a papírt és olvasni kezdi: Szeptember végén 1.-2. versszak.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet

Elhull a virág, eliramlik az élet
Ülj hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el,
Tetemimre könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Szendrei Júlia: - Neem. Te nem halhatsz meg, és én nem leszek másé.
A papírt összehajtja és elteszi.
Petőfi: - Köszönöm szerelmem!



3. jelenet: Találkozás Szendrey Máriával (Júlia testvérével)

Mária: - Hahó! Hogyan érzi magát az ifjú pár?
Júlia: - Sándor, szeretném bemutatni a testvérhúgomat Szendrei Máriát!
Petőfi: - Hódolatom hölgyem!
Mária: - Azért jöttem, hogy elbúcsúzzak, ma délután hazautazom apánkhoz.
Júlia: - Óh szegény testvérem. A rabmadár hazarepül az arany kalitkába?
Mária: - Igen. De nem azért, hogy örökre otthon maradjak. A szabadulásnak is egyszer eljön a maga pillanata. Ahogy neked is eljött.
Júlia: - Vigyázz magadra kedves testvérem, és köszönöm, hogy elkísértél ide Koltóra.
Mária: - Szívesen. Apropó! Hol fogtok lakni?
Petőfi: - Mi most Pestre fogunk költözni. Pesten valami készülődik.

(elbúcsúznak)

4. jelenet: Pilvax
Egy asztalnál ülnek, és egymáshoz közel hajonak. Ha jön a pincér elhallgatnak.

Petőfi: - Jókai barátom, Olaszországban kitört a forradalom!
Jókai: - Párizsban és Németországban is az utcára vonultak az emberek!
Pincér jön italt tesz az asztalra. A társaság elhallgat.
Petőfi: - Mikor egész Európa fellázad a királyok ellen, csak mi vagyunk tétlenek? Vasvári Pali hol van?
Jókai: - Itt jön nézd!
(Beszalad Vasvári)
Vasvári: - Sándor, Marci! Bécsben is kitört a forradalom!
Petőfi: - Most rajtunk a sor! Holnap március 15-én kivívjuk Magyarország szabadságát!

5. jelenet: A pesti utca

(Emberek sétálnak az utcán. Beszélgetnek egymással. Majd egy fiatal, az emberek közé szalad.)

Fiatal: - Pesti emberek figyeljetek ide! Szeretnétek-e boldogok és szabadok lenni?
Járókelő 1.: - Ne vicceljen itt fiatalember, sose volt a magyar nép boldog és szabad.
Járólelő 2.: - Az én családomnak nagyon sok adót kell fizetni a császárnak. A maradék pénzből pedig nem lehet boldogan élni...
Járókelő 3.: - Az én fiaimat elvitték katonának az osztrákok. Nem tudom mikor látom viszont. Ő sem szabad ember...
Fiatal: - Ha szeretnétek ezen változtatni, gyertek velem a Nemzeti Múzeumhoz!
Járókelők: - Menjünk! Hallgassuk meg a fiatalokat!

Jókai: - Követeljük, hogy az írók szabadon leírhassák gondolataikat!
- Követeljük, hogy a kormányunk Pesten legyen.
- Követeljük, az évenkénti országgyűlést!
- Követeljük, hogy ne tegyenek különbséget ember és ember között!
- Legyen saját rendőrségünk!
- Mindenki fizessen adót, ne csak a szegények!
- Ne legyenek többé földesurak, és jobbágyok!
- A bíróságon a bíró egyedül ne hozzon döntést!
- Legyen saját magyar bankunk, ami pénzt ad a fejlesztésekre!
- A magyar katonákat ne vigyék ki külföldre, az idegeneket vigyék el tőlünk!
- Engedjék szabadon azokat a rabokat, akik véleményük miatt kerültek börtönbe!
- Egyesüljön Magyarország Erdéllyel!

Tömeg: - Éljen! Éljen! Éljen! Erkel: Bánk bán: Hazám, hazám...


Versmondó:

Öröm és reménytől reszketett a lég,
megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új,
Egy dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
Hallottuk a szót. Mélység és magasság
visszhangozák azt. S a nagy egyetem
megszűnt forogni egy pillanatig.
Mély csend lőn, mint szokott a vész előtt.



6. jelenet: Petőfi találkozása az Öreggel

Petőfi levelet ír, és közben olvassa

Petőfi: -
Kedves Arany János barátom!

Csodálatos időket élünk, a föld kifordult sarkaiból. A nép győzedelmeskedett a költészetben, és most a politikában is győzedelmeskedni fog.
Elég volt már abból, hogy milliónyi szegény ember munkájából a hasznot a földesurak, és császárok zsebeljék be. Égbe a népet, pokolba a királyokat!
Holnap szeptember 29-én Pákózdnál csapataink megütköznek Jellasics császári vezérrel. Remélem, még látjuk egymást!

Szerető barátod: Petőfi Sándor

(kopogtatnak, és egy katona jelenik meg)

Katona 1.: Petőfi századosnak jelentem, hogy egy öregember és a fia szeretne önnel beszélni.
Petőfi: - Vezesse be!
Öreg: - Százados úr, Lelkes Márton vagyok, ő pedig a fiam Lelkes Ádám Erdélyből, Koltóról. Hej a betyár mindenit a komédiás úrfi! (csodálkozva néz Petőfire)
Petőfi: - Nagyon örülök Bátyám, hogy közöttünk vagy, szükség van minden lélekre. Bár nagyon féltem a fiadat, hiszen túl fiatal még...
Lelkes Ádám: - Ne féltsen engem százados úr, én már a jövő hónapban leszek 15 éves!
Petőfi: - Aztán Lelkes Ádám voltál e már szerelmes?
Lelkes Ádám: - Százados úr jelentem még nem voltam.
Petőfi: - Az jó. Mert míg az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat... Bátyám, a fiát magam mellé veszem hadsegédnek.
Öreg: - Köszönöm úrfi!
Petőfi: - Reméljük, holnap sem pártol el tőlünk a szerencse!


7. jelenet: Pákozdi csata

(A katonák menetelnek, és felsorakoznak egymással szemben)

Zene: Feltámadott a tenger ( Zenehallgatás a 7. osztályban, Apáczai K.)
CSATA


8 jelenet: Petőfi beszélgetése az Öreggel, és Máriával

Petőfi: - Örülsz-e bátyám a győzelemnek?
Öreg: Örülök, örülök, ez most egy könnyű győzelem volt. De szomorkodom is, hiszen tíz bajtársam elesett a harcmezőn.
Petőfi: - A szabadságért áldozták életüket...
Öreg: - Én azt tanultam a papomtól, hogy ha egy ember meghal, vele egy világ veszik el. Nem túl nagy ár ez?
Petőfi: - A jövő fiataljai értékelni fogják ezt az áldozatot...

Az öreg elmegy. Egy katona siet a színre.

Katona 1. -Százados úr, egy kisasszony szeretne beszélni Önnel!
Petőfi: - Engedje be!
Szendrey Mária: - Szervusz Petőfi Sándor!
Petőfi: - Szervusz Mária! De jó, hogy látlak! Mondd, hogy van a feleségem?
Szendrey Mária: - Nem kell féltened, vigyázunk rá és vigyázni fogunk a kisbabára is. Sokszor csókol és vár haza téged!
Petőfi: - Hajaj! Szeretnék már otthon lenni, de még nem lehet. A harc még csak most kezdődik el. Itt most minden megváltozik.
Szendrey Mária: - Ne mondd Sándor, hogy a házasságodat elcseréled egy poros katonai táborral!
Petőfi: - A házasságom a szerelmet jelenti, a poros katonai tábor pedig a szabadságot. És mindkettő kell nekem!
Szendrey Mária: - Rendben. Csak azt döntsd el, melyik a legfontosabb.

Petőfi: - Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom az életet.
Szabadságért föláldozom szerelmemet.

Szendrei Mária hátrálva lassan kimegy.


9. jelenet: Lelkes Ádám halála

Petőfi levelet ír - (és olvassa)

Kedves Arany János barátom!

A pákozdi csata óta 10 hónap telt el. A dicsőséges tavaszi hadjárat után kiűztük az osztrák seregeket, és Debrecenben kimondtuk Magyarország függetlenségét.
Azonban az osztrák császár az orosz cártól kért segítséget, és így nehéz helyzetbe kerültünk. Vajon meg tudjuk- e védeni hazánkat a túlerővel szemben? Katonáink fáradtak, és már nagyon várják a békét.
És a további harc egyre reménytelenebb...

Barátod: Petőfi Sándor

(Izgatottan fut be egy katona)
Katona 1. : - Százados úrnak jelentem, Lelkes Ádámot, futárszolgálat közben egy golyó megsebesítette!
Petőfi: - Hozzák be a sátramba!
(egy katona és az apja támogatja be a sebesültet)
Petőfi: - Ültessék gyorsan ide a székre! Hívják a katonaorvost!
Öreg: - Fiam, minden rendben lesz, meggyógyulsz és hazamegyünk a falunkba. Ígérem, hazamegyünk...
Lelkes Ádám: - Százados úr... teljesítettem ...a parancsot...
Petőfi: - Most ne beszéljen katona! Mindjárt itt lesz az orvos...
Lelkes Ádám: - Haza szeretnék menni...Koltóra...
( Meghal Lelkes Ádám. )
Öreg: - Fiam, térj magadhoz! Fiam...

Az öreg a kezébe temeti arcát. Petőfi feláll és némán lehajtott fejjel áll.

Öreg: - Százados úr, hazamegyek.

Petőfi bólint.

Öreg: - Százados úr, mi az értelme ennek az egésznek? Hány fiatal fog még meghalni? Hány anya siratja még el gyermekét? És hány gyermek fog még sírni az apja után?

Petőfi némán áll.

Öreg: - Százados úr, az Istenre kérem, menjen haza a családjához, a gyerekéhez! Menjen haza, amíg nem késő… ( Az öreg ismét az arcába temeti kezét. Petőfi kimegy a színről.)

10. jelenet: Katonai tábor

Katonák szomorúan ülnek a tábortűznél, és énekelnek. (Kossuth Lajos azt üzente...)
Petőfi körbe jár a katonák között, bátorítja őket

Katona: Egy szálig elveszünk-e mi?
Vagy fog maradni valaki,
Leírni e vad, fekete időket a világnak?

S ha lesz ember, ki megmarad,
El tudja e gyászdolgokat beszélni, mint valának?

11. Jelenet: Segesvári csata

Versmondó:
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel labdázott az égre,
Emberszívekben dúltak lábai.
Lélegzetétől meghervadt az élet...
...És folyton folyvást ordította vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sóhajtnak fel csonthalmok közül,
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt városokra fekteti.

Katonák egymással szemben. Csata. Zene: Carl Orf : Carmina Burana, Fortunate...
Petőfi halála.

(Szendrei Júlia bejön a színre, kihajtogatja a papírt, és tovább olvassa a Szeptember végén utolsó versszakát.)
Szendrey Júlia:

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörölni véle könnyűimet érted,
Ki könnyedén elfeledéd hivedet
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is örökre szeret!

Versmondó:
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült,
Nem hajszálanként, mint a boldog ember
Egyszerre őszült az meg, mint az Isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
s az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik,
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjúságot hazud:
kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?

VÉGE